Egyszer réges-régen, talán még az időtlen idők előtt, volt egyszer egy Kicsinyke lélek, aki azt mondta Istennek:– Én tudom, hogy ki vagyok!– Ó, hát ez csodálatos! Halljam ki vagy te? – hangzott a kérdés.– Én vagyok a Fény! – így a Kicsinyke Lélek.Isten sugárzó arcán mosoly jelent meg.– Úgy bizony! – dicsérte meg – Te vagy a Fény!És a Kicsinyke Lélek boldog volt, igazán büszke, hogy pont azt sikerült megfejtenie, amit minden lélek legjobban szeretett volna kitalálni a Mennyországban.„Hej.., ez aztán igen! Ez nagyszerű!”De hamarosan ez már kevés volt a Kicsinyke Léleknek, tudni, hogy ki is ő valójában. Nyugtalan lett a lelke legmélyén, s lenni is akart az aki volt. Így hát megint csak ment Istenhez.Mikor a színe elé ért,